Tanulmányi beszámolók 2016/17-es tanév - Arany 200
Arany 200 - 2017.06.01
Önarckép Álarcokban
2017.június 1-én 7 órakor indultunk el az Ady Endre Gimnázium elől 16 fővel és egy kísérőtanárral Budapestre. 10 órakor pedig már a Petőfi Irodalmi Múzeumban vártuk a tárlatvezetőnket, hogy megtekinthessük a kiállítást. Ahogy beértünk a kiállító terembe egy modern felszerelésű, de mégis régi stílusú hely tárult elénk. A szobák két részből álltak, melyeket a fal színei választottak el egymástól. Egyik fele piros, míg a másik zöld színű volt. A zöld részen helyezkedtek el a műtárgyak és emlékiratok, míg a piroson maga a költő élete, műveinek kézirata és hozzá kötődő festmények voltak. Itt találhattuk az eredeti Kapcsos könyvet is, melynek legjobban a tanárunk örült, és alig hitt a szemének. A tárlatvezetőnk olyan történeteket osztott meg velünk Arany Jánosról, amiről a tankönyvek általában nem írnak ilyen például az a kitüntetése, amit nem akart elfogadni és utána sem nézett meg. Ezen kívül még a Petőfivel való barátságáról is tudhattunk meg új információkat, majd a műveinek összehasonlítása következett. Mint kiderült, ezek az írások nem csak abban hasonlítanak, hogy egy az írójuk, hanem a témájuk feldolgozásában is. Az egyik ilyen páros az Ágnes asszony és a Buda halála volt. A mondákról a saját ismereteink alapján kellett beszélnünk és ez alapján kitalálnunk, hogy ők vajon mért is kerültek párba.
A tárlatvezetés után kipróbálhattuk az interaktív játékokat. Ilyen volt a megzenésített versek hallgatása, Toldi erőpróba és Arany János által használt nem mindennapi szavak vagy kifejezések jelentése, amit nekünk kellett kitalálni. A teremből kijövet még megnéztük az ajándékboltot és mehettünk is a buszhoz.
Szabadfoglalkozásként elmentünk az Aréna Plázába, ahol két órát kaptunk, hogy bejárjuk az épületet, ez idő alatt sikerült több ruhaüzletbe is bemennünk, emellett természetesen egy könyves boltba is, ahol szerintem a legtöbb időt töltöttük el. A végén pedig ettünk egy fagyit és felmentünk a Pláza teraszára, ahol szép képeket is készítettünk.
A hosszú út és a bolondos időjárás ellenére szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy ez egy jó nap volt és jól éreztük magunkat.
Köszönettel:Horváth Kitti 10.A
Ugorjunk át Budapestre
Reggel 6-kor csörög az óra. Mint minden reggel, most is megkérdezem magamtól az ébresztő kinyomása után, hogy miért nem maradhattam ovis? Akkor lenne még egy órám aludni … Az oviban csak játszani kell meg enni, meg inni, meg megint játszani. Jó, néha azért énekeltünk is, meg néha azért leültem rajzolni…
Még 10 perc ezen való rágódás –hogy miért nem dönthettem el én, hogy akarok-e suliba járni és 6-kor kelni, majd egy gyors felöltözés, fésülködés fogmosás közben (ennek sosincs jó vége: fogkrémes haj, arc, szemöldök stb..),gyümölcsevés, a bérlet felkutatása (mert busszal járok) és irány a buszmegálló. Egy átlagos reggel. De június 1-én néhány dologban eltért…
Az eltérő dolgokat nem sorolnám fel, viszont az egyik legfontosabb és legmegerőltetőbb az az 5:45-ös ébresztő volt. A furcsa az egészben, hogy a zene hallatán azonnal kipattantam az ágyból, nem volt semmiféle értetlenkedés az élettel kapcsolatban, még a bérlet megkeresésére sem szántam időt. Az volt a szerencsém, hogy akkor nem tömegközlekedéssel utaztam.
Fél 6-kor már úton voltam az Ady felé, 6:45-kor pedig már a suli kapuját támasztottam öt emberrel együtt. Kis idő múlva már megérkeztek a többiek, majd begurult a busz is. Aztán a tanárnő - de ő nem gurulva persze…
Felszállás, gyors névsorolvasás: ,,Igen!; Jelen! ; Itt vagyok! ; Tessék?, mi van?, mi? Ja, jelen˝; végül indulás.
3 óra alatt megérkeztünk a célunkhoz. Az út nekem nem volt hosszú, csak a hátamnak, az agyam teljesen a zene hatalmába került (I LOVE FALL OUT BOY !! <3 ).
Íme, Budapest. Rómáig tartó dugók, háztömbök, szobrok, óriásplakátok, hidak, egy parlament, jé ott meg a Duna stb… De ott volt az az épület is, amiért nekem 5:45-kor kellett kelnem, hogy odaérjek és bemehessek: a Petőfi Irodalmi Múzeumba.
Az épületet nem néztem meg igazán, mert észre sem vettem, amikor odaértünk-teljesen beleolvadt a belvárosi zsúfoltságba. Belül viszont már annál is érdekesebb volt. Az ,,Arany János 200˝ emlékkiállítás vonzotta az embereket. Aranyt és Petőfit nem csak az idegenvezető beszéde alapján ismételhettük át, hanem a modern technikával is. Zöld és piros szobák, idézetekkel teli falak, hatalmas kivetítők, múltbéli tárgyak mindenhol. Hiába a modernség, mert az ember ezekre rápillantva a múltban érezhette magát.
12 óra után pár perccel a múltból ismét a jelenbe kanyarodtunk vissza. A múzeumlátogatásnak vége lett, kezdődhetett a szabadfoglalkozás.
Fél 3-kor a bejárat előtt gyülekezés, népszámlálás és indulás a parkolóba. Beszélgetés, zenehallgatás, alvás, evés és a megérkezés. Örömmel mentem haza tudva a másnapi szabadnapról. Hazaérve meséltem Petőfiről, Aranyról
Köszönettel: Basics Mercédesz 10.A osztályos tanuló
2017.06.01
Találatok: 8025Eseménynaptár
